Real life

Olyan könnyű dobálózni a szavakkal. Halj meg! Valaki ezt még mindig viccesnek tartja! Nem tudom mikor fogják már fel az emberek, hogy a szavaknak súlya van?
Sok idő kimaradt és sok minden történt.

A legfontosabb, hogy újra boldog vagyok! Peti boldoggá teszi az életem!
Talán a sors akarta így, talán csak véletlenek sorozata. Nem akartam beadni a derekam, nem akartam egy olyan kapcsolatot ahol én vagyok az idősebb. Nem tudtam elképzelni sem ezt az egészet. Viszont így 3 hét után azt mondom, teljesen hülyeség volt a kor miatt aggódni. Igen, a szüleim nem tudják, ha tudnák akkor balhé lenne és akkor zavarna a kor dolog de így nem :)
Ő az őrangyalom, a legsötétebb démon akit az ellenség még csak elképzelni sem tud.
Ő az álmaim védelmezője, ő az aki esténként karja közé szorít és vigyáz rám. Különleges. Ő annyira más...
Eddig minden exemmel veszekedtem, volt amikor élveztem a szenvedésüket... igen kicsit érdekes voltam, de nem számít már. Petit nem akarom megbántani, nem akarok veszekedni, teljes mértékben elviselem, ami fura mert nagyon nehezen viselek el bárkit is. A lelke különleges! Néha sötét, néha világos, de velem szemben mindig tiszta. Örökké azt akarom érezni amit most!! Szeretem.

Ezen kívül megint életre kelt a sulis probléma. Mi a büdös kurva életért nincs egy olyan hely sem ahol az emberek nem rosszindulatúak és kétszínűek? Megint a legjobb barátnőm baszott hátba. De nincs többé legjobb. Csak én vagyok és az emberek. Egyik sem barát, egyik sem emelkedik ki a többi ember közül. Emberek és kész. Egy lány emelkedik ki közülük akit 8 éve ismerek,de ő más :)
Az elköltözésem jól sikerült, viszont itt is sok probléma van. Valahogy nem való nekem a családom közelsége sem. Egyedül kellene élnem vagy Petivel, de más embereket nem akarok megtűrni.
Viszont most boldogság van és remélem később is ilyen hírekkel tudok szolgálni :)