Bármi jó történhet velem, akkor se tudok már örülni semminek! Nehéz minden. Már úgy érzem levegőt se tudok venni. A rémálmok amik kínoznak már elviselhetetlenek. Nem akarom élőben sem látni azt az utolsó rohadékot erre most álomban is tönkre tesz. Mindenkivel aki körbe vesz és próbálok kedves lenni, barátkozni stb de kihasználnak a rákba. Elegem van minden emberből, utálok már mindenkit! Egy kivétel van, de minek tegyem tönkre amikor mással boldog lehet. Velem sose lesz az senki! Vannak olyan hetek amikor boldog vagyok és minden rendben van, teljesen jól érzem magam és úgy érzem minden tökéletes,aztán egyik percről a másikra pont az ellentétére fordul minden. Van, hogy csak úgy teljesen ok nélkül és ez van a legtöbbször, és nagyon néha okkal. Hiába van mellettem akárki is úgy érzem megfulladok! Senki nem ért meg, senki nem tudja átérezni az érzéseim.Elvettek tőlem mindent és soha senki nem adhatja vissza azt ami akkor volt. Az egész olyan mintha a szívem összetört volna és én összeragasztom de elengedi és újra darabokban van. Nem bízhatok senkiben! Már csak az tenne boldoggá ha elengedne mindenki, de nem mert minek is legyen jó nekem! Fáj már az élet! Nem akarom!!! Miért nem lehet megérteni!? De nem baj, itt leszek akkor bassza meg mindenki de velem már nem fogtok nevetni, nem fogtok nagy beszélgetéseket lebonyolítani én csak egy élő halott leszek, semmi más! Mondjuk szinte senki nem venné észre ha eltűnnék... nem akar valaki esetleg embert rabolni vagy valami? Önként jelentkezek :) Ez vagyok én! Kihalt minden és ha pislákolna bennem valami jó is csak egy pillanatnyi mámor aminek ki kell élvezni minden percét. Így már indokolt az a megvető pillantás amit kaptam egy olyan lánytól aki nem érthet semmit...Utáljon tovább mindenki, TE pedig éld az életed boldogan mert a rosszak mindig megússzák és mindig ők nyernek! Ezt akartátok már akkor is... ezt, semmi mást. Hát most tessék itt van! Feladtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése